TWC I.

ELŐSZÓ

Csak együtt lehetünk bölcsek

Margaret J. Wheatley

 

Az áttörést jelentő Leadership and the New Science,(Vezetés az új korban, Edge kiadó…) A Simpler Way, Turning to One Another és a Finding Our Way című könyvek szerzője, Meg Wheatley, tanácsadó, előadó és a Berkana Intézet vezetője. A Berkana Intézet egy nonprofit alapítvány, mely világszerte a felhatalmazó, életigenlő vezetés fejlesztésének szenteli munkáját. Ebben az előszóban a beszélgetések és a kollektív bölcsesség erejéről Előszavában Meg Wheatley  méltatja a World Café  egyedi értékét  közös jövőnk alakulásában.

Napjaink zavaros világában, mikor emberek sokasága képtelen kapcsolódni a többiekhez, én továbbra is folyamatosan keresem azokat a gondolatkísérleteket, folyamatokat és magatartási mintákat, melyek vissza tudják állítani jövőbe vetett hitünket. A World Café pontosan ezt teszi. A világ különböző helyeiről, gyakorló World Café résztvevőktől származó  történetek számos bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy igenis lehetséges, hogy közösségek és csoportok   értelmet, sőt még örömöt is találjanak a közös munkában. Beszélgetéseinkben , közös munka során, átfogóbb és mélyebb bölcsességet fedezünk fel, ami megvilágítja a továbblépés felé vezető utat.

A World Café újra megismerteti velünk  a rég elfelejtett világot . Azt a világot, ahol az emberek természetes módon találkoznak, összegyűlnek azért, mert egyszerűen csak együtt akarnak lenni. Azt a világot, ahol élvezzük régi idők   jó beszélgetéseit, ahol nem félünk olyan dolgokról szóni, melyek igazán fontosak számunkra. Azt a világot, ahol nem különülünk el egymástól, nem osztályoznak be bennünket és nem léteznek sztereotípiák. Az egyszerű köszönések világát, mely mentes a technológia újdonságoaitól és a művidolgoktól . Azt a világot, mely folyton folyvást meglep minket a ma is létező, nem egyedekben, hanem bennünk együtt és közösen létező bölcsességgel. Azt a világot, ahol  a problémáink megoldásához szükséges bölcsesség könnyen hozzáférhető, ha beszélgetünk egymással.

Bár ezt a világot már majdnem elfelejtettük, ez a világ soha nem hagyott el minket. David Isaacs, a World Café folyamat egyik társ-kitalálója rég óta állítja, hogy az  új világot  nem kell kitalálnunk és megalkotnunk , csak emlékeznünk kell a valaha létezőre. Azonban, ahogyan én munkáim, utazásaim során megfigyeltem, az egészséges, termékeny és  közös munka emlékét csaknem teljesen elsöpörték a bonyolult csoportfolyamatok, a team művi világa, a facilitálás számos technikái és burjánzó módszertanok, a homályos elemző folyamatok és persze saját kimerültségünk, fáradtságunk. Az emberek polarizálódtak, túlterheltebbek, türelmetlenebbek, könnyebben csalódnak egymásban, és sokkal visszahúzódóbbak, mint valaha. Frusztráltak vagyunk a minket körülvevő, egyre növekvő számú probléma miatt, és amiatt is, hogy még a legegyszerűbbnek tűnő helyzeteket sem mindig tudjuk könnyeden, hozzáértően megoldani. Értelmes ember egyszerűen nem akar már újabb értekezleten vagy problémamegoldó folyamatban részt venni, hiszen az csak  növeli frusztrációnkat és tehetetlenség-érzetünket.

Talán a régi világgal kapcsolatos emlékezetvesztésünk legártalmasabb következménye a folyamatosan növekvő hiedelem, hogy az ember egy bonyolult, önfenntartásra teremtett faj, és mint ilyen, egyáltalán nem bízhat meg a másikban. A a negatív hiedelem erősödésével, eltávolodunk egymástól és csak olyan tevékenységekre fókuszálunk, amiket egyedül is meg tudunk csinálni. Figyelmünket az előttünk álló feladatoknak szenteljük és így elfeledkezünk közben a teljes rendszerről. De elszigetelten és egyedül bátorságot és lendületet vesztünk; munkánk értelmetlenné válik és végül soha nem múló fáradtságot, kimerülést és magányosságot élünk meg.

A World Café folyamata két, mélyen a fajunkban gyökerező, az emberi élet alap hitvilágához tartozó tételt kelt életre. Elsőként , hogy mi emberek akarunk és tudunk egymással beszélni számunkra fontos és értékes dolgokról. Valójában ez az, ami elégedettséget ébreszt bennünkés értelmet ad az életnek. Másodszor, a közös beszélgetések alatt olyan mély bölcsességre lelünk , mely csak a kollektív tudatban található meg.

 

A World Café a gyakorlatban

Ahogy a történetek és tanácsok sorjáznak a könyvben, az olvasó számára is láthatóvá válik, hogyan kelti életre a Café-folyamat e két ősi bölcsességet. Ahhoz, hogy kedvet csináljak ehhez a felfedező úthoz, röviden felvázolok egy-két elemet, amelyek élő, egészséges valósággá segítik az ősi tudást.

Mindenkiben hiszünk

A World Café egy egyszerű és jó folyamat, hisz igazán fontos kérdések köré gyűlnek azemberek. Alapfeltevése, hogy az emberek képesek együtt munkálkodni függetlenül attól, hogy kik is ők. Számomra ez egy nagyon fontos alapvetés. Megszabadít minket a személyiségtípusokkal, tanulási stílusokkal, érzelmi intelligenciával kapcsolatos korunkbeli hangsúlyoktól – vagyis mindazoktól a ma népszerű módszertanoktól, melyekkel előzetesen leírunk, kategórizálunk és megítélünk embereket. A tipologiák az embereket kategoriákká teszik, elkülönítésév és sztereotipizálásával végződnek. Ez persze nem az, amit a megalkotók cselekedni kívántak, de sajnos ez történt.

A Café-folyamatot rengeteg és különböző kultúrkörben használtuk már, eltérő korosztályi csoportokkal, sokféle célra,  sokféle közösségben, szervezetben. Egyáltalán nem számít, hogy kik a résztvevők – a folyamat működik. Működik, mert az emberek jól tudnak együtt dolgozni, tudnak kreatívak, egymásra figyelők és éleslátók lenni, ha aktívan elköteleződnek egy számukra is értelmes, jelentőségteljes, és igazán fontos kérdés körül zajló beszélgetésben . Remélem, hogy a könyv történetei inspirálnak minket arra, hogy elmozduljunk a jelenleg használt kategóriáktól és sztereotípiáktól, melyekkel azt próbáljuk kitalálni, hogy kiket is kellene megszólítanunk, kinek is kéne jelen lenni egy megbeszélésen – vagyis mindattól a gondos, ám beteges analízistől, amit a „jó” csoport létrehozásakor elvégzünk. Arra kell helyeznünk a hangsúlyt, hogy a rendszer valódi sokszínűségét állítsuk össze, de ez nem azt jelenti,  hogy elmerülünk a különböző kategóriák és tipológizálások világában.

Különbözőség

Fontos látnunk, hogy World Café-t  már milyen sokféle környezetben és céllal és sokszínű résztvevői csoportban  használták. A könyv  nagyon gazdagon illusztrálja az általam is vallott alapértéket: függenünk kell a különbözőségtől. A sokféleség beletartozik napjaink túlélési készletébe, hiszen másképp nem kaphatunk pontos képet a komplex problémákról vagy rendszerekről . A sokféle nézőpont  megismeréséhez és megosztásához sokféle szemre, fülre és szívre van szükségünk. Hogyan is tudnánk pontos képet kapni az egészről anélkül, ha  nem fogadjuk el  azt a tényt, hogy mindenkimást lát a rendszerből attól függően, hogy ki ő   és hol a helye a rendszerben? Csak akkor rendelkezünk  jó döntésekkel, ha sok különböző nézőpontot   megismerve elégséges információhoz jutunk . Ráadásul e sokféle nézőpontj megismerése és felfedezése során mind közelebb kerülünk egymáshoz. Az egyik Café résztvevő ezt így fogalmazta meg: „Idegenek között vagyunk, de mégis, mintha már  régóta ismernénk egymást.”

Meghívás

A World Caféban hangsúlyosan van jelen a meghívás és a barátságos tereket külön figyelemmel alakítjuk ki. A vendégszeretet azonban még ennél is  mélyebbre vezet. A vendéglátó- host házigazda tudja, hogy mindenkire szükség van, és hogy mindenki hozzátehet valami olyasmit a folyamathoz, ami hirtelen megvilágíthat egy közös felismerést. A Café facilitátorok igazi házigazdák,hostok – a szíveslátás atmoszféráját tudják megteremteni, mely a legtöbb folyamatból hiányzik. Fontos, hogy a könyv  történeteiben is  ráismerjenek ezekre  folyamatokra, és   össze tudják hasonlítani saját értekezleteik, konferenciáik és megbeszéléseik tapasztalataival. Milyen érzés az, amikor igazán fontos a jelenlétünk, amikor olyan házigazdák köszöntenek, akiket felvillanyoz a részvételünk, amikor teljes értékű emberként köszöntenek?

Figyelem

Az egész teremben kíváncsiság és felvillanyozottság érezhető, mikor az emberek elkötelezetten vesznek részt egy igazán fontos beszélgetésben. Fizikailag is közelebb huzódnak egymáshoz, arcuk ott az intenzív jelenlét, és a levegő megtelik az egymás iránti figyelemmel. Feltűnő, érzékeny és békés hangulat alakul ki, melyet néha-néha nevetés tör meg. Komoly kihívás a résztvevőket visszahívni egy-egy ilyen beszélgetésből (de én ezt mindig is jó jelnek tekintettem).

Mozgás

A World Caféban az emberek  asztaltól asztalig mozognak. És ez a mozgás  több, mint egyszerű fizikai helyváltoztatás. Ahogyan mozdulunk, magunk mögött hagyjuk szerepeinket, előfeltevéseinket és bizonyosságainkat. Valahányszor új asztalhoz ülünk át, veszítünk magunkból és ezzel többé is válunk – már azt a beszélgetést is képviseljük, ami a korábbiakban a másik asztalnál   történt. Eltávolodunk saját korlátok közé zárt énünktől, apró kicsi bizonyosságainktól és egy tágasabb helyzetbe kerülünk, ahol az új ötletek, gondolatok felfedhetik magukat. Az egyik résztvevő szavaival szólva: „Már nem is tudod, honnan ered a gondolat, hiszen annyiszor egybeolvadt, kibomlott és összekapcsolódott és új formákat, dimenziókat öltött magára. Az emberek olyan szavakkal, gondolatokkal fordulnak egymás felé, melyek valahol máshol kezdődtek és  eddig így még soha nem is gondolkodták el őket.”

Kezdjük felfedni a beszélgetések közötti kapcsolatokat, és figyelünk már a saját hangunkon kívüli hangokra is és  egyre mélyebb tudatosság bontakozik ki a csoportban. A mintázatok láthatóvá válnak. Dolgok, melyeket saját szűk látószögünkből nem észleltünk, hirtelen egyértelműevéválnak az egész csoport számára.

Jó kérdések

A World Café beszélgetések sikere – csakúgy, mint minden jó beszélgetésé – azon múlik, hogy  miről van szó. A jó kérdések,  érdekfeszítőek és választ kívánnak, és így   kimozdítanak bennünket önmagunkból és egymás felé fordítanak minket. Felhívásként buzdítanak minket és körüljárjuk a kérdést, kísérletezünk,  kockázatot vállalunk, figyelünk a másik emberre figyelemre és készek vagyunk saját pozícióinkat elhagyni, álláspontunkat felfüggeszteni. A jó kérdések  kíváncsivá tesznek, elbizonytalanítanak, és mindig felismerések meglepetései felé vezetnek   minket.

Energia

Soha nem vettem még részt unalmas World Cafén. Az emberek feldobottak, motiváltak, energikusak, izgatottak, kreatívak. Gyakori a nevetés, és még a legkomolyabb ügyekről folyó beszélgetésekben is helye van a játékosságnak. Ez a pozitív bizonyíték arra, hogy igényünk van egymás társaságára, hogy csodálatos érzés felfedezni, újra rátalálni az emberi közösségerejére. Egy nagyon formális szervezeti kultúrából érkező vendéglátó-házigazda ezt így fogalmazta meg: „Megerősödött a hitem az emberekben. A múlt formális megoldásai, módszerei mellett vagy épp annak ellenére az emberek valóban vágynak fontos és értelmes beszélgetésekre. Az emberek mindenhol nagyon szeretnek beszélgetni, együtt tanulni és  az  igazán fontos témákban közreműködni.”

A kollektív bölcsesség felfedezése

Ezek voltak a Café módszer  azon tulajdonságai, melyek a legjobbat hozzák elő belőlünk. Azonban ez még csak a történet egyik fele. A World Café beszélgetések egy teljesen új birodalomba röpítenek el minket; egy olyan birodalomba, mely a modern, individualista kultúrák számára már régóta elfeledett, nem létező. Ez a kollektív intelligencia világa,   a csoport által birtokolt bölcsesség, ami az egyén  egyediségében teljességgel hozzáférhetetlen. Ez a bölcsesség akkor jelentkezik, mikor már jobban összekapcsolódunk és  beszélgetésből beszélgetésbe áramolva tovább és tovább szőjük a gondolatfonalat, amit  magunkkal viszünk az előző beszélgetésből, és mindeközben mintázatokat keresünk, majd hirtelen ráébredünk, hogy mindannyian osztozunk ugyanabban a felismerésben, hogy mindannyian hasonlóan látjuk a mélyebb kapcsolódásokat. Van erre pontos tudományos magyarázat is, hiszen az élet minden területe így működik. Amint az eddig elkülönült gondolatok vagy entitások összekapcsolódnak, az élet új jelentésekkel lep meg bennünket – új képességek, új intelligenciák kerülnek felszínre. Minden élő rendszer így működik. Mi emberek összezavarodtunk és elveszítettük ezt a figyelemre méltó tudást, ami által az egyéni cselekedetek, ha összekapcsolódnak, sokkal nagyobb potenciállal tudnak életet szolgálni.

Számunkra, akik egy lineáris világban nevelkedtünk, ahol agyunkat leszűkítették a részletes elemzések, a kollektíve bölcsesség hirtelen feltűnése mindig varázslatos érzés. Lenyűgözőek azok a leírások, melyekben a Café résztvevők megfogalmazzák ezt a jelenséget. Következzen tőlük pár, egyáltalán nem szokványos, idézet:

 

„A varázslat itt van középen.”

„Hang a terem középpontjában .”

„Bármilyen témáról is legyen szó, varázslatos megtapasztalni saját magunk és mások emberségét.”

„Valami életre kel az asztal közepén.”

„Ami összekapcsol minket – az egy nagyobb egész, melyről mindig tudtunk, de sosem figyeltünk rá eléggé.”

 

A kollektív bölcsesség megjelenésének pillanata mindig lélegzetelállító. Megdöbbent és gyönyörűséggel észlelem a bölcsesség megjelenését a teremben még akkor is, ha már tudom, hogy előbb-utóbb meg fog érkezni. Ez a bölcsesség hatalmas megkönnyebbülést hoz magával. Tényleg tudjuk, hogyan oldjuk meg problémáinkat! Fel tudunk fedezni működő megoldásokat! Csak  eddig rossz helyen keresgéltünk – szakértőkben, külső megoldásokban, vagy részletes, de üres elemzésekben bíztunk. A bölcsesség mindeközben ott várt ránk, várt arra, hogy értelmes beszélgetések és mélyebb kapcsolódások terében megteremhessen. Arra várt, hogy észrevegyük végre, hogy rájöjjünk, csak együtt és közösen lehetünk bölcsebbek.

Még egy utolsó megjegyzés. A könyv egyik leggyönyörűbb tulajdonsága   az, hogy vonzó, kecsegtető, bízalmat ébresztő bepillantást ad a World Café folyamatba; benne van minden, ami benne lehet, testet ölt benne minden, amiről szól. A sorok olvasása közben sokféle ismeretlen emberrel  találkozunk,     akik a miénktől sokszor nagyon eltérő munkát végeznek. Saját World Caféval kapcsolatos tapasztalataikat, történeteiket közvetítik. Történeteik ellenállhatatlanok, úgy érezzük, mintha velük együtt ülnénk egy meghitt kávéházi asztalnál, történeteket cserélnénk, tanulnánk egymástól és egyre közelebb kerülnénk egymáshoz. Ezek után áldott házigazdánk, Juanita megérkezik, és a tanulás egy másik szintjére hív meg minket. Ő a World Café hangján beszél, meghív, kíváncsiságot tükröz és érdeklődő. Segítségével megláthatunk olyan dolgokat is, melyek eddig talán homályosak voltak, olyan elképzeléseket és ötleteket hallunk, amiket azonnal kipróbálhatunk és használhatunk saját munkánkban is. A történetek és a tanulás összefonódnak, mi  meglátjuk a mintázatokat, és olyan új tudással gazdagodunk, melyek a könyv kinyitása előtt nem voltak számunkra hozzáférhetők. Végül mi is megtapasztalhatjuk a mélyebb felismeréseket, a tágabb bölcsességtereit és a kollektív gondolkodás varázsát.

Bízom abban, hogy e könyv minden olvasó számára élvezetes olvasmány lesz. Remélem, hogy nemcsak elolvassák, hanem ízlelgetik, forgatják és használják is, sőt   Önök is belevágnak és teret nyitnak a Café beszélgetésnek. Ha elég sokan így teszünk, újra megismertethetjük az embereket azzal a világgal, ahol a közös munka örömt, ahol együttműködő beszélgetések valódi felismeréseket és új cselekvési lehetőségeket hívnak életre, ahol a munka és az élet új, lehetőségekkel teli értelmet nyer. Ezáltal helyreállíthatjuk a jövőbe vetett hitünket is.